Mához öt napja, 21-én este érkeztem Rómába, és tudom, hogy ha ma este nem szedem össze az eddigi napoknak (legalább a legfontosabb) történéseit, akkor biztos, hogy el fogom felejteni őket.
Mivel a kinti albérletet már előre lepacsiztam, így szerda este már tényleg csak be kellet buszozni a városba és aludni, ami azért elég kényelmes volt így. Másnap benéztem az egyetemre, ahol meglátogattam a kari Erasmus irodát, és röpke két órás sorbanállás után regisztrálták, hogy tényleg megjöttem.
Az egyetem óriási, a Sapienza szakjainak többsége itt van egy campuson, szóval hiába edződött az ember a soképületes btk-n, mégiscsak más nagyságrend. A campus domináns épületei a '30-as években épültek, így az egész elképesztően mussolinista hangulatot áraszt.
És persze még meg kellett küzdenem a bankautomatákkal is, mert hiába visa kárty, csak a hatodik gondolta, hogy pénzt is ad ki. Mindenesetre ezt szuperül össze lehetett kötni egy városnézéssel, és a készpénzhez jutást megkoronázni egy Guida Rossával, amiről pár nap használat után már sejthető, hogy sanszosan a világ legjobb bédekkere útikönyve.
Másnap még egy szuper két órás várokozás következett a Trasteverén, hogy kapjak codice fisicalét amivel állítólag tudok mobilt venni és bankszámlát nyitni (ezeket még nem próbáltam), illetve használni az egyetemi menzát, ami viszont elég jó, két euróért adnak komplett ebédet, szóval a főzési terveimet ideiglenesen ejtettem.
A hétvégén kb. végig várost néztem, rettentően menő hely, és már most látható, hogy ez egy egész féléves program lesz. Ezt csak címszavakban: Villa Borghese, Modern Művészeti Múzeum Piazza del Popolo, Quirinale, Sant'Ignazio (szuper mennyezetfestéssel), meg effélék. Illetve gondolom ez pestről sem kérdés, de innen még egyértelműbb, hogy CARAVAGGIO EGY ISTEN!
Ezek a programok, illetve a bürokrácia legyőzése kicsit feledtette a kezdeti elmagányosodást, mert hiába szuper hely Róma, ha az ember alig ismer valakit. Ámde jó hír, hogy úgy tűnik, hogy kedden megyek futó edzésre+ha minden igaz vasárnap Toszkánába egy tájfutóversenyre is (benevezni már beneveztem magam, és remélem fuvar is lesz).
És ma hétfőn voltam újra az egyetemen, a tanárok cukik voltak, meg segítőkészek; és az egyik pesti órámhoz találtam klappolót idekinn. Külön szép volt, ahogy elkezdtem lebetűzni a nevem neki, ami egy ideig nehézkesen ment, aztán felkiáltott: hogy Kristóf, mint Agota Kristof, mire én azonnal a beleszerettem egy picit.
