Tegnap este színházban voltam, az erasmusos diákszervezet szervezte és ingyen volt, szóval ezeket figyelembe véve sok jóra nem számítottam, de ami végül volt, az minden várakozásomat alulmúlta.
Mint kiderült, valamilyen egyházi szervezet évfordulójára készült az előadás, és persze nem vagyok előítéletes, de az ilyenekből a legritkább esetben sül ki valamilyen frenetikus dolog.
Na mindenesetre abból át az egész, hogy két színész ripacs iszonyatosan gáz szövegeket mondott a Róma nevezetességeiről, amit néha versbetétekkel színesítettek, amikről (bár nem vagyok még perfekt olasz) tisztán meg lehetett állapítani, hogy vállalhatatlanul rosszak, amit csak súlyosbított, ahogy ahogy a színészek elüvöltötték. Az egész alatt agy borzasztóan összerakott diavetítés ment, borzasztóan közhelyes képekkel. Párszor egy kórus is elzengett néhány dalt, itt inkább az öltözetük volt izgi, ahogy a római népviseletben tolták mindezt (az egyik bácsinak pl. egyértelműen egy haltartó szák volt a fejére húzva).
Végül, amikor már nagyon úgy tűnt, hogy véget ér a másfél órás borzalom, a műsorvezető a színpadra hívott három költőt, mint kiderült, azokat, akiknek a rettentő versei a műsorban is elhangzottak, és még 20 percig kedélyeskedett velük a színpadon, miközben azon még elszavalták néhány hasonlóan kibírhatatlan versüket.
Szerintem én életemben ilyen rossz színházban még nem voltam, bár azért Dörner Györgyhöz fűzök reményeket, szóval ha hazamegyek megnézem, hogy ringbe tud-e szállni ezzel (bár félek, hogy a fasisztáskodás, és a kibírhatatlan előadás nem teljesen ugyanazon a pályán versenyeznek).
