Rómába nem kortárs művészetet nézni megy az ember, de ha már egyszer itt vagyok, akkor kár lenne ezt kihagyni. Főleg, hogy felhúzták a MAXXI-t (aminek a nevét hosszas töprengés után rájöttem, hogy talán úgy kell feloldani hogy a M-museo, A-arte, XXI-meg mint a huszonegyedik század). Az épületet Zaha Hadid sztárépítész tervezte, és hosszú küzdelmek után kevesebb mint két éve nyílt meg. Elégé kint van a városból (+én odamenet el is tévedtem, és majdnem Viterbóban kötöttem is), végül egy cuki francia párral közösen találtam oda. Ők nem tudtak semmilyen idegen nyelven (illetve a nő egy kicsit olaszul-egészen gyönyörű francia akcentussal), de a pasi azért megkérdezte a külvárosi újságost franciául, hogy tartanak-e francia lapokat. Persze nem.
Az épület elég látványos, meg belülről is szép, bár egy kicsit könnyű benne elveszni. A kiállítóterek elégé szabdaltak, nagy egybefüggő részek nincsenek, de kis folyosók, terek sokkal inkább. Volt egy kiállítás a gyűjteményből, amiben főleg még élő olasz (festők) darabja voltak, meg egy az építészeti gyűjteményből (amin viszonylag nagy hangsúly van.) Emellett volt még egy kortárs kínai építészet kiállítás, egy spanyol építészről egy, és a fődobás, az Indian Highway című, a kortárs indiai művészettel foglalkozó kiállítás.
Ez alapvetően lehetett volna nagyon izgalmas is, de a művek elégé egysíkúak voltak. Bár a kritikaiság labdát mind lecsapták (nem volt olyan darab aminek a leírásában ne lett volna meg kettő az: urbanizáció, globalizáció, kommercializáció....szavakból), ezek sokszor mégis a közhelyek szintjén maradtak. Különösen disszonánsak voltak ezek a kritikai művek az iszonyatosan drága-elitista MAXXI-ban (ahová még nekem sem sikerült 8eurónál olcsóbban bejutnom, hiába lobogtattam mindenféle kedvezményeimet). Különben is elégé nyílvánvalóvá teszi a múzeum, hogy kiket vár látogatóként, és kiket nem. A nyitvatartási idő sem a szokásos, 11-kor nyitnak, de csak este 8-10 körül zárnak. Emellett van két nagyon trendi könyvesboltja a múzeumnak (na jó, ez egyikben design darabokat is vehetsz), meg egy kávézója, meg egy étterme. Legalábbis annak, aki meg tudja fizetni.
De a kiállításról még egy darabot szeretnék megmutatni, ami nekem nagyon bejött, ez Shilpa Guptának az In Our Times című darabja, ahol a libikókaszerű két mikrofonon, népi zene és fegyverropogás mellett, egyszerre, párhuzamosan megy Nehrunak az India-, és Jinnahnak a Pakisztán függetlenségét kikiáltó beszéde.
És van egy kellemes könyvtára is a múzeumnak, kevés, de jó könyvvel, meg barátságos arcokkal, ami jó.
