Az elmúlt pár napban csináltam egy velencei hosszúhétvégét, ami elégé intenzív volt, főleg hogy itt Rómában különben egész kényelmesen élek, nem olyan stresszes, mint pesten. Csütörtök éjjel indultam Rómából vonattal, ami reggelre ért oda, vagyis hajnali fél 6ra, amikor még sötét volt, szóval egy vaporetto állomáson próbáltam aludni legalább a napfelkeltéig. (Egy ilyen másfél óra után még jobban tudom gyűlölni Kocsis Mátét, pedig azt hittem, hogy a viszonyunk már fokozhatatlan.) Novemberben, reggel hét körül Velencében sétálni olyan, mintha egy normális város lenne, és nem az a hely, ahol a legmagasabb a turista/szárazföld érték. Persze eltévedtem, mert térkép nélkül még én sem találok el (mindig) Velencében, de persze a S. Giovanni e Paolohoz lyukadtam ki (ahol véletlenül persze épp van egy Giovanni Bellini, meg egy Lotto kép), ami elég szuper hely. Utána kötelező körök: Accademia (vajon hogy lehet egy ennyire jó gyűjteményt egy ilyen szétrohadt kiállításba tenni?), aztán meg irány a Biennálé, ahol a világ csodái közé tartozó ICOM-kártya segítségével szinte ingyen bejutottam, és ott mulattam el az egész napomat, ahogy a rákövetkező nagy részét is (erről sokkal bővebben nem írok, mert mégis kit érdekelnek az idióta kortársművészek?). Másnap még beficcent a Dózse-palota, meg a Museo Correr, meg estére megjöttek az olasz pajtások, és így már nem is volt annyira magányos/unalmas a dolog.
Vasárnap pedig a biennálé melletti másik fő cél, a velencei tájfutóverseny (mármint úgy, hogy bent a városban), ami mindig nagyonizgi, ahogy most is. Ekkorra már a budapesti pajtik is befutottak, így szinte több volt az ismerős, mint az ismeretlen. Futni sajnos/szerencsére nagyon sokat kellett, nem nagyon volt része a városnak, ahová ne vittek volna el. Volt szerencsém egy kukácskocsival is ütközni az egyik sarkon, ami után a sarki koldus is szánakozó pillantásokat vetett rám (általában fordítva szokott történni), és a befutás után konstatáltam, hogy egy nagyon helyes seb is őrzi a villámrandink emlékét.
Pár megjegyzés, csak ide-oda:
-Sürgősen szükségem van egy Tintoretto-képre, mondjuk otthonra!
-Vajon a városi galambokat is Cattelan csinálta?
-egészen szuper, ha egy újságosbódéban egy kutya ül!
-Cindy Sherman egy isten! (fogalmam sincs, hogy egy ilyen mondatból hogy kell gender-píszín kikeveredni?)
Velencében nincs jobb dolog, mint az alábbi módon reggelizni!
